Fotótörténelem - A fotográfia megszületése

A fényképezõgép elõfutára a camera obscura volt. Ez olyan "sötétkamra", amelynek egyik falába lyukat fúrtak (a lyukba késõbb lencsét is illesztettek). A kinti tárgyak képe a lyukon keresztül a szemközti falra került. A XVIII. századi képzõmûvészek már gyakran használtak különféle típusú camera obscurákat a természet pontos másolásához (pl. tájképfestéskor).

Még ehhez is komoly rajztudásra volt azonban szükség, ezért tovább keresték a képek mechanikus rögzítésének módját. Egy francia feltaláló, Nicéphore Niépce litográfiák készítése közben jutott el a fényképezéshez. A rajzokat akkoriban kézzel másolták át a litográfiás kőre. Niépce azonban nem tudott rajzolni. Szorultságában kidolgozott egy módszert: a képeket fénnyel másolta át. A metszetet olajjal kente be, hogy átlátszó legyen, ezután fényérzékeny oldattal bevont lemezre helyezte, és az egészet a napra tette.A metszet világos részei alatt néhány óra múlva megkeményedett az oldat, a sötét részek alatt azonban továbbra is lágy maradt. Niépce a lágy oldatot lemosta, és a lemezen megjelent a metszet tartós, pontos másolata.

Joseph Nicéphore Niépce

1826/27-ben egy ónlemezes camera obscurával elkészítette az elsõ természetfotót: házának egyik felsõ ablakából lefényképezte az udvart. Közben a nap keletről nyugatra haladt, ezért a kép olyan, mintha a ház mindkét oldalán sütne a nap. 

View from the Window at Le Gras

Niépce heliografikus (napsugaras) eljárásának végsõ célja a nyomtatás volt, de felvételeit alulexponálta, ezért nem tudott belõlük nyomólemezt készíteni. 

Felfedezései nyomán azonban Daguerre és mások is sikerrel kísérleteztek tovább. Daguerre díszlettervezőként dolgozott. 1822 és 1839 között a párizsi Diorama társtulajdonosa volt; ebben a teremben híres helyek és történelmi események hatalmas festményeit állították ki. A képeket átlátszó papírra vagy muszlinra festették, és gondosan megválogatott fényeffektusokkal életszerû jeleneteket komponáltak a díszletből.Az első vázlatokat Daguerre is camera obscurával készítette. 

Louis Jacques Daguerre

A camera obscura képeit fény segítségével szerette volna rögzíteni, de kísérletei kudarcot vallottak. Amikor tudomást szerzett Niépce munkájáról, írt a feltalálónak. 1829 decemberében társultak Niépce heliografikus módszerének továbbfejlesztésére. Ettől kezdve Daguerre Niépce anyagaival - ezüstözött rézlemezekkel és jóddal - dolgozott, de csak 1835-ben, Niépce halála után ért el eredményt. Véletlenül fedezte fel, hogy a jódozott ezüstön látens kép keletkezik, és ezt higanygőzzel lehet "előhívni", láthatóvá tenni, mert a higanygőz az exponált részekre telepszik. Az expozíciós idõ nyolc óráról 30 percre csökkent. A kép azonban nem volt tartós. Ha fényt kapott, az exponálatlan ezüstös részek elsötétedtek. 1837-re Daguerre a rögzítés módját is megtalálta: konyhasóval oldotta le az exponálatlan ezüst-jodidot. Ugyanebben az évben ezüstözött rézlemezre lefényképezte a mûtermét. A fotó hűsége és részletgazdagsága miatt is érdekes. Niépce-szel kötött szerződése ellenére a módosított eljárást Daguerre önmagáról nevezte el dag(u)errotípiának. 1839-ben Daguerre és Niépce fia a dagerrotípia és a heliográfia kizárólagos jogát életjáradék fejében eladta a francia kormánynak. 

Paris Boulevard, 1839 - A 10-15 perces expozíció során minden ember eltűnt a képről, kivéve a cipőpucolót és kuncsaftját, akik ebből a szemszögből mozdulatlanul álltak.

William Henry Fox Talbot aki a Cambridge-i Egyetemen szerzett tudományos ismereteket, mit sem tudott Wedgwood és a francia feltalálók munkájáról. 1833-ban Itáliában töltötte a szabadságát, amikor eszébe ötlött, hogy a camera obscura képét kémiai eljárással kellene megörökíteni. 1835-re ki is dolgozta a módszert: a papírt úgy tette fényérzékennyé, hogy felváltva áztatta konyhasó (nátrium-klorid) és ezüst-nitrát oldatába. A papír rostjaiban ezüst-klorid keletkezett. Fény hatására az ezüst-kloridból finom eloszlású ezüst vált ki, s ez sötét foltokban jelent meg a papíron. A negatívról elvben akármennyi pozitívot is készíthettek úgy, hogy a fényérzékeny papírt rátették a negatívra, és megvilágították. Más kísérletezõk is dolgoztak ki hasonló eljárásokat, de Talbot és Daguerre nevéhez fűződik az a két eljárás, amely a fényképezést megalapozta. 

William Henry Fox Talbot

A két módszer több szempontból különbözik egymástól. A dagerrotípiák lemezre készültek, a fényszülte rajzok papírra. Minden dagerrotípia egyedi volt, a fényszülte rajzokat sokszorosítani is tudták. A dagerrotípia részletgazdag volt, a fényszülte rajz - az ezüstképet hordozó papír rostos szerkezete miatt - kissé elmosódott.

1839. augusztus 19-én a világnak ajándékozták, hogy bárki szabadon foglalkozhasson a fényképezéssel. Ez a nap egyben a fotográfia megszületésének napja is.